Az Omega tizenegyedik magyar stúdióalbuma 1982-ben látott napvilágot. Az album
zeneileg jelentős eltérést mutatott az előző lemez hangzásához képest, mert
nagyobb teret kapott a leginkább szintetizátorokra alapozott, olykor minimalista
hangzás. A különleges muzsika értékét ezúttal is Sülyi Péter irodalmi szépségű
szövegei növelték. Ennek ellenére ezt a kitűnő albumot a közönség nem fogadta
nagy lelkesedéssel, pedig az Omega úgy újított radikálisan, hogy közben önazonos
maradt: csak az eszközeik változtak, a zenéhez való alapvető hozzáállásuk nem. A
bónuszfelvételek között helyet kapott három, az Omega 1980-as országos turnéján
készült élő felvétel. Ezek érdekessége, hogy Az arc három dala még nem végleges
formájában maradhatott az utókorra. Az utolsó bónuszdal az 1982-es focivébére
készült Hajrá című szám, melyet az Omega készített el Nyilasi Tibor és Törőcsik
András közreműködésével. A kirobbanó hangminőségű kiadványt 24 oldalas,
ismertetővel, fotókkal és dalszövegekkel ellátott füzet teszi teljessé. Omega:
Kóbor János: ének Benkő László: billentyűs hangszerek Molnár György: gitár
Mihály Tamás: basszusgitár Debreczeni Ferenc: dobok