Böllt, a mai nyugatnémet haladó prózairodalom kiemelkedő mesterét jól ismeri és
kedveli olvasóközönségünk. Kötetünkben közölt három kisregényéből kettő a
szegények, az elesettek sorsát mélyen átérző, s azt lírai erővel megformáló írót
mutatja be. Az És száját nem nyitotta szóra, már biblikus címével is a némán
szenvedőkre utal, a jóléti társadalom félrelökött áldozataira, akiknek már a
vallás is alig nyújt vigaszt. A regény két boldogtalan hőse éveken át úgyszólván
a utcára szorul házaséletével, belefásul, belerokkan a kínzó otthontalanságba,
az albérleti odú nyomorába, a kilátástalanságba, pénztelenségbe. A Korai évek
kenyeré-nek magányos fiatalemberét viszont, akinek nagyobb anyagi gondjai
nincsenek, hisz jól kereső műszerész, egy váratlan szerelem döbbenti rá arra,
hogy utálja foglalkozását, a pénz utáni hajszát, a megalkuvásokat, melyekre
inaséveinek nélkülözése vitte rá. Most már nemcsak kenyérre, de szeretetre,
emberi életre is éhezik, s van ereje hozzá, hogy ezt válassza. A harmadik kis
remekmű, az El a csapattól a ragyogóan szellemes és kesernyés szatíraíró
Böll-lel ismerteti meg az olvasót. A háborúról szól, mégsem háborús regény,
hanem gúnyos fricska a fasiszta életeszmény-nek, a született antikatona
mulatságos önéletrajza, a háború embertelenségének nevettető de épp ezért
gyilkos leleplezése, leszámolás a múlttal és figyelmeztetés a jelennek.