Szülőbolygónk, amelyet az ókor embere még titokzatos, érinthetetlen istenségnek
látott, beható kutatások tárgyává lett, és a mi korunkra, a harmadik évezred
hajnalára már számos titkát feltárta. Az emberiség idővel ráébredt, miként
nyithatja meg a Föld rejtett kamráit, majd lassanként olyan hatalomra és tudásra
tett szert, amelyet a bolygón rajta kívül egyetlen más lény sem birtokol.
Kezdetben a fantasztikus útleírások, később a közvetlen tapasztalás, az
írásosság, majd végül a gyorsuló közlekedés és kommunikáció sarkallta a
vállalkozó kedvű embert. A világutazók minden lehetőt felkutattak; átszelték az
óceánokat, megmászták a hegyeket, megkeresték a legeldugottabb településeket, és
amikor visszatértek, összes csodálatos, megejtő élményükről hírt adtak a
nagyközönségnek. Az ember kezdett más szemmel tekinteni otthonára:
szülőbolygójáról alkotott képzete mélységet, színt és ízt kapott. Szertefoszlott
a Föld minden titokzatossága, a természet kincsei is részévé lettek
civilizációnk egyetemes örökségének. Az ember már nem a körülmények
kiszolgáltatottjaként, hanem akaratát mindenekfelett érvényesítő utazóként járta
a világot. Nem egyébért, mint a beható és sokoldalú tudás megszerzéséért kelt
útra, az élet és a természet meglepő, csodás megnyilvánulásait kereste a hajdan
elérhetetlenül távoli, utóbb már csupán érdekes és egzotikus helyszíneken.