Aki unos-untalan az Embert, a Világot akarja megváltani övéivel mit sem törődve,
az rostába önti a vizet. Sem a Világot, sem az Embert nem üdvözíthetjük, de
felebarátainkért, kisebb-nagyobb közösségeinkért talán tehetünk valamit. Arccal
mások felé fordulva élni, ez az író feladata. Szerény eszközeinkkel mi is erre
tettünk kísérletet itt esszéinkben, irodalmi kritikáinkban, beszélgetéseinkben:
másokat szolgálva azt a közösséget gyámolítani, amelyből magunk is vétettünk. Ez
alól a belső parancs alól nincs semminő kibúvó. Csak egyet tehetünk: konok
Sziszifuszként újra meg újra nekifeszülve remélni, bízni abban, hogy
próbálkozásaink nem voltak hiábavalók.