A korai kudarcok krónikája Paul Auster (1947) a nyolcvanas évek elején robbant
be az amerikai irodalomba, és sorra megjelenő regényeivel előkelő helyett
szerzett magának abban a fajta elit szépirodalomban, amely születési helyétől
függetlenül a világon mindenütt érthető és értelmezhető. A Máról holnapra nem
fikció, hanem klasszikus önéletrajz, amelyben a szerző visszaemlékszik
gyerekkorára, középosztálybeli családjának anyagi helyzetére, szüleinek a
pénzhez való viszonyára, majd a maga írói pályájának több mint egy évtizeden át
kudarcos, kilátástalan szakaszára. A könyv története végig az írói munkához
szükséges anyagi háttér megteremtése körül forog, és érzékletes portrét ad
mindazokról, akik hosszabb-rövidebb időre Auster mellé vetődtek, valamilyen
módon életének fontos szereplői, kapcsolatai, barátai, munkatársai vagy
ismerősei lettek. A hatvanas-hetvenes évek New York-i és párizsi szellemi
életének jó néhány közismert vagy névtelen szereplője megjelenik az
önéletrajzban Mary McCarthytól, John Lennontól Jerzy Kosinskin át Arthur
Cohenig, filmproducerektől galériatulajdonosokig, játékkereskedőktől
könyvkiadókig, művészeti kurátoroktól kortárs költőkig és hajléktalanokig -
sokan közülük így vagy úgy ismerősek már az Auster-regények lapjairól.