Urania Cabral harmincöt év után látogat vissza hazájába, a Dominikai
Köztársaságba, pedig megfogadta, hogy soha többé be nem teszi a lábát erre a
vacak kis szigetre. De mégis látni akarja még egyszer utoljára azt a béna emberi
roncsot, mellyé az egykor oly nagy hatalmú apja változott... Nem megbocsátani
akar neki, mert úgy érzi, az apja bűnére nincs bocsánat, hanem a bűnhődését
látni: magatehetetlen szenvedését, a riadt tekintetét, amikor szemére olvassa
egykori tetteit. Urania látszólag sikeres életet él: jó nevű jogász az Egyesült
Államokban, s még most, negyvenkilenc évesen is kívánatos nő - csakhogy férfi
soha nem érintette a testét az óta a szörnyű éjszaka óta, amikor Trujillo, a
Kecske, Dominika diktátora egy szűz kislány testével akarta felgerjeszteni
lankadó vágyait... Miközben Urania újra találkozik apjával és rokonaival,
visszatérünk az 1961-es esztendőbe, amikor Trujillót meggyilkolták. Vargas Llosa
borzongatóan eleven képet fest egy diktatúra hétköznapjairól, elénk varázsolva a
rendszert kiszolgáló és a zsarnoksággal különböző okokból szembeszálló
alakokat... és persze magát Trujillót, aki élet és halál ura a szigeten, de a
minisztereivel folytatott megbeszéléseken folyton a nadrágját nézi, nincs-e ott
árulkodó vizeletfolt, mert egyedül saját testének nem tud parancsolni... és a
történelemnek, amely éppúgy elsöpri őt is, mint más aljas, perverz diktátorokat,
akik önmagukat isteni hatalommal ruházzák fel.