Sorozatunk nyolcadik kötete Kaffka Margit életébe nyújt bepillantást. Sem a
kötet összeállítója, sem a sorozatszerkesztő nem hisz abban, hogy a literatúrát
szét lehetne választani férfi-irodalomra és nő-irodalomra. Ugyanakkor abban sem,
hogy a szerző neme teljesen elhanyagolható körülmény volna az írás lehetőségei,
a személyes tapasztalat vagy a befogadás szempontjából. Tragikusan rövid élet
jutott ennek az izgalmasan tehetséges asszonynak. Az előző századfordulón,
Adyval és Móriczcal egyidőben, azaz a Nyugat folyóirat első nemzedékével indult,
és az első világháború végén tomboló spanyolnáthajárvány áldozata lett. Társat
keresett, olyat, akivel nemcsak a hétköznapok filléres gondjait oszthatja meg,
de aki mellette áll az alkotásban is. Írók, költők, képzőművészek, kritikusok
forogtak körülötte, némelyikükhöz barátságnál több is fűzte ideig-óráig. Kétszer
ment férjhez, de igazi életszövetséges partnerét csak második házasságában lelte
meg. Harmincnyolc és fél évet élt. Ebben a szűkre szabott időben próbálta meg
elmondani, mennyivel küzdelmesebb sorsot szánt az élet annak, aki nőként jött a
világra. Nem ismerjük eléggé, nem olvassuk őt eleget. Lírája és prózája
zárványként tartalmazza: milyen volt női nemhez tartozó tollforgatónak lenni
Magyarországon egy évszázaddal ezelőtt.