Új regénnyel jelentkezik a nagy sikerű A csúcson és az Elemi részecskék
szerzője. A mű apokaliptikus képpel indul: 4000 körül járunk, a világ
elpusztult, az emberek elvadult, állati hordákban élnek, míg a klónozással
létrehozott kiválasztottak elektromos védőkerítéssel őrzött telepen laknak
magányosan és szenvedélytelenül. A regény egyik hőse Daniel, a jó nevű
humorista, színpadi komikus, a másik pedig az ő kétezer évvel később élő,
klónozással létrehozott 25., majd 26. utódja. Daniel tipikus Houellebecq-hős:
kiégett, átlagos külsejű, negyvenes, férfi, aki szakmájában sikeres, a nők is
szeretik, csak ő nem szeret senkit és semmit. A munkája untatja, mindenkit
megvet, faj-, gyerek- és nőgyűlölő. Negyven fölött találkozik először a
szerelemmel. Isabelle okos és szép, tökéletes szellemi társa Danielnek.
Összeházasodnak, ám boldogságuk nem lehet tartós, ugyanis Isabelle öregedni kezd
(az öregedést Houellebecq még egyetlen hősnőjének nem bocsátotta meg), ezért
elválnak. Tragikus események követik egymást - egy újabb szerelem sem hoz
vigaszt -, ezért Daniel útja elkerülhetetlenül az öngyilkossághoz vezet. Halála
előtt küld egy verset volt szerelmének egy sziget lehetőségéről, s ez a vers
készteti arra kései, klónozott utódait, hogy a védett telepet elhagyva új-ember
társak és emberi érzelmek keresésére induljanak.