A Holmi egyik legfőbb becsvágya volt az erős és gazdag kritikai rovat.
Szerettünk volna a magyar kultúra minél szélesebb területére reflektálni, azaz
értékelési javaslatokat tenni, olvasatokat kínálni. A kritikus régi szóval
ítész, s valóban nem takaríthatja meg az ítéletet, az elbírálást, amiben megint
csak benne van a bíráskodás képzete. Ha végigtekintünk a műfaj történetén,
minduntalan az ítélőszék körüli hasonlatok jelennek meg: volt már a kritikus
vádló, védő, esküdt és tanú is. Megőrizve az állásfoglalás határozottságára való
igényt, a Holmi-kritika nem vindikálta magának a végső ítélet jogát, s
megközelítését, állásfoglalását befogadási javaslatnak vagy lehetséges mintának
tekintette. Gyakran ütköztettünk ellentétes vagy különböző véleményeket, s
közöltünk két (vagy akár három) bírálatot egy műről. Szívesen fogadtunk
vitacikkeket, és szerveztünk is kritikai vitákat. A nekrológ műfaját is
elsősorban értékelő összegzésként fogtuk fel, és szerettük volna kiemelni oly
gyakori állapotából, hogy formális feladatteljesítés. Mindebből most ? a
Holmi-antológiák sorát lezárva ? vastag kötetet szerkesztettünk, a bőség
zavarával küszködve. Kérjük is ezért az olvasót, hogy ne tekintse válogatásunkat
valamiféle végleges, reprezentatív döntésnek, amely a dolog természete szerint
mint koporsófedél csukódik a távolodó évfolyamokra. Sokszor kellett egyenrangú
darabok között választani, sok szeretett és fontos írásról kellett lemondani, és
sok fontos kritikusunktól kevesebbet közölhetünk, mint amilyen szerepet
betöltöttek a lap történetében. Szerencsére a Holmi hozzáférhető a világhálón, s
nagy örömünkre szolgált, amikor első, szépirodalmi antológiánk megjelenése után
SAJÁT HOLMI címen Sirokai Mátyás és Bajtai András válogatásában alternatív lírai
antológia tűnt föl a neten. Akik e negyedszázadot megélt folyóirat barátai
lettek, vagy ? bízunk benne ? lesznek, azoknak mind megvan vagy meglesz a maga
saját Holmija. Nekik ajánljuk antológiáinkat emlékeztetőnek, vitapartnernek.
?Sok minden történt e huszonöt év alatt. Megbukott a szocialista rendszer, majd
elbukott a rá következő köztársaság is. A Holmi alapításakor még valamifajta
irodalmi világban éltünk, könyvekkel, folyóiratokkal és napilapokkal körülvéve,
ma a világháló kommunikációs világában. ?Ha egy Ady-vers megjelent, megálltak a
villamosok, az emberek erről beszéltek. Ma hol van ilyen költő, írás, ami ilyen
hatást vált ki?? ? kérdezte a Narancs-interjúban Réz Pál. Nemcsak az a világ
tűnik távolinak vagy inkább sosemvoltnak a jelenből nézve, amelyben leálltak a
villamosok valamely nagy költemény megjelenésekor, hanem az a világ is, amely a
magaskultúra ilyen (félig ironikus) legendái köré épült. A Holmi egyidős volt a
rendszerváltással, a liberális demokráciával. Azt hiszem, elsősorban azok
folyóirata volt (ilyen olvasó vagyok én is), akik egyszerre ragaszkodtak a
magaskultúra legendáihoz és a liberális demokráciához. Huszonöt évfolyamát úgy
is tekinthetjük, mint egyetlen (vagy sok-sok) erős érvet a magaskultúra és a
liberális demokrácia mellett.?