A magyar turista, gondolom, Magyarországot látogatja a legszívesebben, mert
csak Magyarország kínálhatja a magyar turistának elengedhetetlenül szükséges
adagot magyarságból, egyébként én is gyakran úgy érzem magam, mint egy magyar
turista Magyarországon, nincs ennél jobb ország a magyar turista számára. A hat
éve nagy feltűnést keltett Turulpörkölt után a kiváló lengyel író újabb magyar
témájú kötettel áll elénk. A kiindulópont ezúttal is a gasztronómia, elvégre a
magyar konyha tartósabb alapja a nemzetnek, mint a kereszténység. A legnagyobb
felfedezés Varga számára ezúttal az Alföld. Az újjáéledő Ázsia-kultusz
helyszíneként írja le Bugacot. A lovasbemutatók és csárdalátogatások mellett
megnézte a kurultájt (törzsi gyűlést), az ősmagyar identitás helyreállítását
szorgalmazó ázsiai seregszemlét, s innen jutott egyre beljebb a magyar paranoiák
labirintusában. A Magyar messiások című fejezetben új értelmet ad Ady versének,
új messiást képzel el, aki kivezeti a magyarokat a Vereckei-szoroson át a
Kárpát-medencéből, vissza az őshazába. Fölmálházzák a Lehel hűtőszekrényeket, és
elindulnak, rozzant autóikkal jól megrakott utánfutókat vontatva vissza a nagy
sztyeppére. Más érdekességeket is lát az Alföldön. Akasztón a tóparton ülő
horgászokat figyeli, akik a magyar zen legmagasabb rendű beavatottjaiként
gyakorolják a semmiben való feloldódást. Nagyrévben az arzénnal mérgező gyilkos
asszonyok nyomában jár. Amikor már nem bírja tovább az Alföldet, Győrbe menekül
de aztán Sümeg és a várpalotai Trianon-múzeum leírásában ugyanazt a groteszk
múltkultuszt találja, mint más helyszíneken. Jaj, persze már elegem van ebből a
trianoni mártíromságból, kaptam már belőle bőven, sőt egyenesen torkig vagyok
vele, untat már ez a nemzeti szenvedés, fáraszt már ez a kétségbeesés, mint a
zsíros ebéd, idegesít az, hogy történelmi igazságtételért kiáltanak, dühít már a
szűnni nem akaró siránkozás, pedig értem én ezt az egészet, ezt a
beteljesületlen vágyakozást, ezt a véget nem érő vonítást, elegem van belőle,
mint ahogy a lengyel mártíromságból, a balsorssal való hivalkodásból, a lengyel
történelmi igazságtétel követeléséből is elegem van, hisz a történelmi igazság
egyszerűen tökéletes oximoron. Nem azért van a történelem, hogy igazságos
legyen, ha igazságos lenne, nem lenne történelem, gyerekes dolog igazságot
követelni a történelemtől.