Nowa Ruda (német nevén Neurode) sziléziai kisváros a csehlengyel határon, a
háború előtt Németországhoz tartozott. Az ideköltöző narrátor, rejtélyes
szomszédjával, a parókakészítő Martával folytatott beszélgetései nyomán,
kisebb-nagyobb történetekből férceli össze az őt körülvevő valóság patchworkjét.
Az emlékek és álmok különböző korokból származnak az idők kezdetétől a
középkoron és a 18. századon át a jelenig. Az emberi élet állandó változása és a
változatlan tér és természet, a történelem és a mítoszok, apokrifok világa, az
egyén emlékei és a kollektív tudattalan archetípusai együtt alkotják az örök
hely végtelen valóságát. OLGA TOKARCZUK (1962) a kortárs lengyel próza
kiemelkedő alkotója. 1997-ben elnyerte a Ko?cielski Alapítvány díját. 2008-ben
Begunok című regényéért megkapta a legrangosabbnak számító lengyel irodalmi
díjat (NIKE). Eredeti végzettsége szerint pszichológus. Egyetemi tanulmányai
idején önkéntesként viselkedészavaros serdülők pszichiátriai gondozóintézetében
dolgozott. 1985-től terapeutaként praktizált, és Jungot tanulmányozta, ami
hatással volt írásaira is. 1989 óta tizenöt könyve jelent meg, köztük regények,
novellák és esszék. A kritika kezdettől fogva a lengyel irodalom élvonalában
emlegeti, de könyvei a szélesebb közönség körében is rendkívül népszerűek.
Elbeszéléskötete (Sok dobon játszani) és két regénye (Az Őskönyv nyomában; Őskor
és más idők) után most egyik legsikeresebb regényét kapja kézhez a magyar
olvasó: a Nappali ház, éjjeli ház (1998) megjelenésekor elnyerte a NIKE
közönségdíját, azóta huszonegy nyelvre fordították le. KÖRNER GÁBOR (1969)
fordító, lengyel és ukrán szakon végzett az ELTE-n. 19961998 között a JAK
Világirodalmi Sorozatot szerkesztette. 1999-ben a Nemzeti Kulturális Alap
alkotói ösztöndíjasa, 2006-ban Babits Mihály-ösztöndíjas volt. 2005-ben a
Lengyel Köztársaság kulturális minisztere a Lengyel Kultúráért Érdeméremmel
tüntette ki. 2011-ben József Attila-díjat kapott.