Hangsúlyoznom kell, hogy könyvem a képzelet műve; hogy a megnevezetlen
nagyváros és a megnevezhetetlen szálloda, ahol a közgyűlés lezajlott, a fantázia
szüleményei, legalábbis könyvem szempontjából; hogy a gyilkosság és a hozzá
kapcsolódó események egytől-egyig kitaláltak; s hogy nincs olyan szereplő, aki
megszólal a könyvben - Isaac Asimov kivételével - akinek valóságos megfelelője
lenne. Minden ilyen szereplő kitalált alak, s ha fenn is áll valamiféle
tényleges vagy vélt hasonlóság a könyv szereplői és valóságos emberek között, ez
merőben véletlen és akaratlan. Tehát Giles Devore (akit nem nagyon szerettem),
Darius Just (akit szerettem) és Sarah Voskovek (akit nagyon szerettem) az én
képzeletem teremtményei. Végül pedig elnézést kérek azért, mert önmagamat is
szerepeltetem a könyvben. Jó ötletnek tűnt, s szerintem nagyban hozzájárul a
történet valószerűségéhez. Remélem, önök is elismerik, hogy az alkalmat nem
önmagam eszményítésére használtam fel. Sőt, én vagyok a regényben a komikus
elem, így hát remélem, megbocsátanak.