Az augusztus az év vasárnapja. Én ennek megfelelően éppen úgy éltem az
életemet, mint az a gyerek, aki azt hazudja, hogy nem adtak fel semmit matekból,
és tök nyugodtan megnézheti az esti filmet, de csak azért, mert már pontosan
tudja, hogy be sem megy hétfőn az iskolába. Úgy tettem, mint aki nem veszi
észre, hogy pillanatokon belül véget ér a nyár, és olyan kijózanító ötfokos
reggelek jönnek neonfényes folyosókkal, mások energiaitalának és dohányfüstjének
tapintatlan szagával, hogy a saját gyomorsavamban fogok megfulladni, és
pillanatokon belül lesz itt akkora november, hogy hetekre eltakarja a napot, és
egy használható fényképet nem lehet majd készíteni a nyílt utcán délben, mert
annyira sötét lesz. Barna negyvenéves. Egy rendezvényszervező cég kreatív
igazgatója. Túlsúlyos, mozgáshiányos, háromgyerekes családapa, félművelt,
arrogáns, szorongó átlagember. Aki nem szereti se magát, se az életét. Aki kezdi
megérteni, hogy ő sem él örökké, és már sohasem fogja valóra váltani a
kamaszkori álmait. Amikor azonban az egyik unalmasnak induló napon egy közhelyes
félrelépéssel megpróbál kitörni a közhelyes életéből, még nem sejti, hogy ezzel
kihívja maga ellen a sorsot. Büntetése - vagy éppen jutalma? - pedig az, hogy
egy szürreális találkozás után újra le kell élnie az életét. Tessék, most
kezdheti elölről! Élhet máshogy. Úgy, ahogy eddig nem mert. Végig kell csinálnia
az egészet! Még egyszer. Spáh Dávid könyve a mai késő harmincas és fiatal
negyvenes korosztály generációs regénye, amely szívet tépő humorral, maró
gúnnyal mutatja be egy nemzedék útkeresését és életközepi válságát.