Debrecent történelme folyamán soha nem védte sem kőfal, sem vár, sem hegy; a
vérzivataros századokban polgárainak szorgos munkája és rendíthetetlen hite
tartotta meg. A Szabó Magda műveiben már-már mitikus személlyé formálódott,
nagybetűs Város, a haza a színhelye és bizonyos értelemben a főszereplője a
kötet két színdarabjának. A Kiálts, város! című történelmi drámát Szabó Magda
megrendelésre, Csokonai Vitéz Mihály születésének 200. évfordulójára írta. Az
1604-ben, a Bocskai-felkelés kitörésekor játszódó darab cselekménye egyetlen,
krimibe illő kérdés körül forog: ki ölte meg Debrecen város tanácsnokát, Borzán
Gáspárt? A gyanúsítottakat, királyokat, hadvezéreket és vallásreformátorokat az
írónő az Előjátékban szembesíti egymással, és hamar kiderül, hogy noha egyikük
sem ismerte Borzánt, mindannyian felelősek a haláláért. A tanácsnok
meggyilkolása azonban talán még súlyosabb erkölcsi dilemmát vet fel. Vajon a
három hatalom: az Oszmán Birodalom, a Magyar Királyság és az Erdélyi
Fejedelemség határán, valamint két vallás: a katolicizmus és a kálvinizmus
ütközőpontján fekvő, ostromlott szigetté vált civís városnak a megmaradásért
vívott küzdelemben joga van-e veszni hagyni, feláldozni legértékesebb embereit?
Debrecen mindenekelőtt és mindenekfölött? Az 1977-ben bemutatott Régimódi
történet Szabó Magda egyik legolvasottabb könyvének, az azonos című, családja
történetét feldolgozó nagyregénynek a színpadi változata. Írói bravúr, ahogyan a
közel ötszázoldalas művet a kereskedő Rickl família és az arisztokrata
Jablonczay család három generációjának sorsát megjelenítő, megkapó és megrendítő
drámává formálja. Egy letűnt és mégis máig ható kort idéz meg, a vér és arany
századába fordult 1900-as évek ellentmondásos polgári és dzsentrivilágát,
Debrecennek és környékének katolikus és protestáns társadalmát. A darab
középpontjában két erős nő áll: a nagyanya, Rickl Mária, és az unoka, Jablonczay
Lenke. Két, történetükben különböző, mégis egymásra rímelő asszonyi sors. Egyik
is, másik is azt példázza, hogyan lehet és kell minden körülmények között talpon
maradni, büszkén, emelt fővel szembenézni az élettel, és megharcolni a
szabadságunkért. SZABÓ MAGDA 1917-ben született Debrecenben. 1940-ben szerzett
latin-magyar szakos diplomát, majd latintanárként dolgozott. Írói pályáján
költőként indult. 1949-ben, ugyanazon a napon, amelyen odaítélték, vissza is
vonták a Baumgarten-díját, majd 1958-ig nem publikálhatott. Az ismertséget a
Freskó és Az őz című regények hozták meg számára. A családi titkok és
történetek, a női sorsok, a hétköznapi emberi kapcsolatok kiismerhetetlen
érzelemvilága visszatérő motívumai műveinek. Jó néhány önéletrajzi ihletésű
regénye született, melyek kedvelt helyszíne szülővárosa. Regényeit számtalan
nyelvre lefordították, Az ajtó 2015-ben felkerült a New York Times
sikerlistájára is. Munkásságát rangos díjakkal ismerték el: Kossuth-díj (1978),
Nemes Nagy Ágnes-díj (2000), Prima Primissima díj (2003). 2007-ben,
kilencvenéves korában, olvasás közben érte a halál.