Az élet, kedvesem, teljesség. Az élet, hogy egy férfi és egy nő találkoznak,
mert összeillenek, mert olyan közük van egymáshoz, mint az esőnek a tengerhez,
egyik mindig visszahull a másikba, alkotják egymást, egyik feltétele a másiknak.
Ebből a teljességből lesz valami, ami összhang, s ez az élet. Ez nagyon ritka az
emberek között. Te menekülsz ez emberek elől, mert azt hiszed, más dolgod van a
világban. Én keresem ezt a teljességet, mert tudom, hogy semmiféle más dolgom
nincs a világban. Nyilvánvalóan a legjobb dolog, ha az embert karja között
tartja valaki. A hős alakjában Giacomo Casanova, a hírhedt 18. századi csábító
figurájának körvonalai sejlenek föl, a történetben pedig világosan kivehető a
velencei kalandor életútjának néhány fordulata. A múlt azonban nemcsak Casanova
történelmi személyisége révén van jelen a Vendégjáték Bolzanóban lapjain, hanem
Giacomo emlékei révén is. Nemcsak az elbeszélő ereszkedik alá a történelem
kútjába, hanem a főhős maga is szembesül múltjával, életének korábbi
eseményeivel. Miközben a velencei ólomkamrák börtönéből szökve, szülőföldjéről
elmenekülve rövid időre megpihen Bolzano kisvárosában, ismét találkozik hajdani
vetélytársával, Párma urával, aki évekkel korábban egy párbajban súlyosan
megsebesítette, majd feleségül vette Franciskát, akinek kegyeit mindketten
elnyerni igyekeztek. Ahogy a történelem kísért a regény lapjain, úgy rémlik föl
Giacomo előtt meghiúsult hódításának története. - Bengi László