Kedvenc tanulmányaim lehetővé tették azt, hogy végig figyelhettem sok ember
szellemi életének fejlődését és az élet szeszélyének számítom be, hogy meglett
korban találkoztam oly férfiakkal, kiket gyermekkoruk óta nem láttam. És mindkét
irányban az összehasonlítás azt a tézist állította elém, hogy a későbbi korban
észlelt jellemgyengeség csirái már a gyermekkorban is megvoltak, valamint hogy a
gyermekkorban észlelt és jellemgyengeségre utaló tünetek nem tűntek el a
szellemi élet fejlődése során, hanem azok végig kísérték az individuumot az
életben, váltakozó intenzitásban, hullámzásban. Tehát ezek a jelenségek nem
tűntek el nyomtalanul és ebben rejlik a veszedelem.